Mennyire vagyunk piciny pontok a repülés NAGY VILÁGTÉRKÉPÉN, amikor repülünk? Nézzük meg! A Svájci Tudományos Központ és a Zürichi Egyetem Alkalmazott Tudományok Központja közös projektben szimulálta a naponta repülő ÖSSZES menetrend szerinti járatot. Hogy ez hány apró sárga pontot is jelent? Naponta átlagosan (2008-as statisztikai adatok szerint) 93 ezer járat közlekedik a világ mintegy 9000 repülőtere között, ami az időponttól függően azt jelenti, hogy egyszerre 8-13 ezer repülőgép van a levegőben. Így néz ki a szimuláció:
Pötty-létünk eme megnyugtató tudatával kívánok kellemes hétvégét mindenkinek, aki pedig esetleg repül egy-egy ilyen sárga pöttyön, annak jó leszállást!
Utasszállítógép utasaként és repülőmániásként mindenki csak álmodozik arról, hogy egyszer olyan felvételt készíthessen, amilyet a Vueling Légitársaság egyik gépének utasa készített nemrég: éppen ablaka előtt repült kötelékben gépükkel egy Mirage 2000-es vadászgép! Fantasztikus videót készített!
Mi is történt pontosan? Május 27-én a Vueling 8366-os járata Málagából tartott Amszterdamba. Ismeretlen okok miatt az Airbus A320-assal megszakadt a rádiókapcsolat Franciaország fölött, ezért a légvédelem rávezetett egy elfogó vadászgépet a "néma" utasszállítóra!
A Mirage 2000-es vadászgép egészen közel repült az Airbus-hoz (ekkor készültek a felvételek is), s a helyzet tisztázását követően a francia pilóta is jól láthatóan megörökítette a nem mindennapi találkozást a családi fotóalbumba.
A Pan Am névről mi jut eszetekbe? Nekem a fess pilóták, a szexi légi utaskísérők, az a korszak, amikor ezt a légitársaságot tartották az etalonnak, a Boeing 707-esek, amelyekkel korábban soha nem látott gyorsasággal és luxusban lehetett eljutni csaknem bárhová.
Ebbe a korba kalauzol vissza az ABC csatorna ősszel induló új sorozata, amely egyszerűen a Pan Am címet kapta. Producere, Nancy Hult Ganis 7 évig volt légi utaskísérő a Pan Am-nél, így valószínűleg saját élményei is hitelesebbé tehetik a sorozatot. Egyébként izgalmas történeteket ígér, amelyekben keveredik a hidegháború hangulata, a Jet Age, a modern, magabiztos nők megjelenése, s természetesen a jóképű sztárpilóták sem hiányozhatnak. A készítők az előzetes alapján nagyon érdekes képvilággal klassz retró hangulatot teremtenek.
Látszik, hogy biztosra akartak menni, ezért megnyerték a sorozatnak Christina Ricci-t is, számos más viszonylag ismert színész mellett. Kíváncsian várom - két okból is: egyrészt NAGYON érdekel a Pan Am története (nemrégiben olvastam Robert Gandt Skygods: The Fall of Pan Am című könyvét: a repülés történetének egyik legérdekesebb kérdése, hogyan ment csődbe a '60-'70-es években mindenki által irigyelt óriási légitársaság), másrészt az ABC-nek nagyon "hálás" vagyok, amiért vetíti az óriási kedvenc sorozatomat, a Modern Family-t, ami szerintem a legeredetibb és legviccesebb a poszt-Jó Barátok érában (magánvélemény - nem kell vele egyetérteni, sorozatjunkie-k kíméljenek:)
Valamilyen okból mindig is nagyon tetszett a Boeing B-17 Flying Fortress. Szerintem nagyon kecsesek a vonalai, például a buszhoz hasonló B-24-essel összehasonlítva, s legendaszámba megy, hogy milyen sérülésekkel maradt repülőképes, s akár mindössze 2 motorral is, de hazavonszolta magát egy-egy keményebb bevetés után. Annak idején én fordítottam magyarra Robert Jackson B-17 Flying Fortress című könyvét (hú, de régen volt), s nagyon szerettem Monte Merrick Memphis Belle című könyvét is. (Valamilyen rejtélyes okból, a regény alapján készült filmet már nem annyira.)
Éppen ezért nagyon szomorúan olvastam, milyen csúnya véget ért az egyik repülőképes állapotba hozott Repülő Erőd, a legendás Liberty Belle. Emlékezzünk együtt rá, s nézzük meg, mi is történt.
Az eredeti Liberty Belle 64 bevetést teljesített a második világháborúban. Legendává akkor vált, amikor 1944 szeptemberében a kötelék alsó részén repülő század egyik B-17-esének bombakamráját légvédelmi találat érte és a bombák felrobbantak, azonnal kiütve 9-et a század 12 gépe közül! A 9 közül egyedül a súlyosan sérült Liberty Belle vánszorgott vissza a támaszpontjára. A gépet 1945 februárjában leselejtezték és bezúzták. A Liberty Alapítvány ezért nem ezt az eredeti gépet újította fel, hanem egy másikat, amely szintén kalandos pályafutást mondhat magáénak: a második világháborúban már nem került bevetésre, 1947-ben eladták a Pratt and Whitney hajtóműgyártó cégnek, amely az új turbópropelleres motorjait tesztelte rajta, ezért a gép orrában egy ötödik motor is helyet kapott, amely elég erős volt ahhoz, hogy repülőképes maradjon a bombázó!
Ezt követően a Connecticut-i Repüléstörténeti Társaságnak adományozták, ahol 1979-ben egy tornádó egy másik repülőgépet repített a B-17-es tetejére, súlyosan megrongálva a törzset.
Fotó: Sean Carroll
1987-ben vásárolta meg a Liberty Alapítvány, s 15 évbe és több mint 3 millió dollárba került a felújítása. De megérte, mert a végeredmény magáért beszélt!
A Liberty Belle a légi bemutatók kedvence lett, rendszeresen járta az országot, több mint 20 ezren repültek is a fedélzetén. 2008-ban még Európában is "túrázott".
Tegnapelőtt reggel is egy bemutatóra indult az Illinois-állambeli Aurora repülőteréről Indianapolis-ba az Alapítvány másik veterán gépével, egy P-40-essel együtt. A B-17-est John Hess kapitány vezette, aki 2005 óta repül a géppel, több mint 14 ezer repült óra áll mögötte, s a Delta aktív kapitánya. A másodpilóta, Bud Sittic a Delta nyugdíjas kapitánya, szintén 14 ezer repült órával. A B-17-es a levegőbe emelkedett, egy T-6 Texan kíséretében (a P-40-es 20 perccel korábban indult útnak.) Minden rendben ment, a gépek éppen elhagyták volna Aurora körzetét, amikor a B-17-es fedélzetén szúrós égett szagot éreztek, a kísérőgép pedig közölte a pilótákkal, hogy lángok csapnak ki a bal szárnyból. Ezt jelentette az Aurora-i légi irányításnak is. (Akit nagyon érdekel, a LiveATC oldalán meghallgathatja a rádióforgalmazást: Aurora ICAO kódja KARR, az időpont június 13, 1430Z, s a felvétel kb. felénél van az eset.) A B-17-es pilótái visszafordultak a repülőtér irányába, de úgy döntöttek, hogy azonnal kényszerleszállást hajtanak végre egy szántóföldön. Kevesebb, mint 2 perccel a tűz észlelése után a gépet letették, nem is hasra, hanem rendesen kiengedett futóművel, s a személyzet elhagyta a gépet. Ekkor még ilyen állapotban volt:
Ebből a képből is látszik, bármit állított is a sajtó, hogy a pilóták hihetetlenül profin oldották meg a vészhelyzetet. Ami viszont ezek után következett, a legszomorúbb minden repülést szerető számára. Az Aurora-i repülőtérről riasztott tűzoltók a sok eső miatt felázott szántóföldre nem tudtak ráhajtani a nehéz járművekkel, így a személyzettel együtt kellett végignézniük, ahogyan a tűz elemészti a pótolhatatlan repülőgépet...
Nyugodj Békében, Öreg Hölgy, mi így fogunk rád emlékezni!
Közkívánatra folytatódik az őrült repülőterek sorozat: ezúttal egy már nem üzemelő, de ettől még igazán legendás légikikötő Hong Kongban kerül sorra: a Kai Tak, amelynek rettegett "Sakktábla Megközelítése" sok pilótának okozott nehéz perceket, míg a repülő spotterek imádták a szinte a toronyházak között elzúgó Boeing 747-esek vagy MD-11-esek miatt.
Az "irányjelző" sakktábla Fénykép: Lawrence Chiu
Kai Tak a Kowloon-öböl nyugati oldalán feküdt: tőle észak-északkeletre 600 méteres hegyek kevesebb mint 10 kilométerre, keletre pedig alig 5 kilométerre. A repülőtértől közvetlenül délre a Viktória Kikötő, illetve a Hong Kong sziget található, szintén 640 méteres csúcsokkal. A repülőtér közelében, Nyugat-Kowloonban toronyházak tucatjai épültek, ezek fölött-között kellett a végső megközelítést végezni a 13-as futópályára: sok utas azt állította, hogy leszállás előtt belátott a lakások ablakain!
Az sem könnyítette meg a dolgot, hogy a repülőtérnek egyetlen futópályája volt, s a 13-asról nem volt érdemes túlfutni, hacsak nem akart valaki egyenesen a kikötő vizébe csobbanni.
Hogyan is nézett ki a híres-hírhedt IGS 13-as megközelítés? A gépek előbb északkeleti irányban elrepültek a kikötő fölött, majd az IGS (Instrument Guidance System, az ILS egy módosított változata) jelzéseit követve süllyedve végezték a megközelítést az IGS localizer felé: normál megközelítési sebességgel, kiengedett futóművel. Nem elhanyagolható különbség volt, hogy ez a megközelítés nem a futópályára vezette rá a gépeket, hanem egy kisebb hegyre, amelyen egy piros-fehér kockás táblát helyeztek el! Tökéletes megközelítésnél tehát megpillantották a sakktáblát, majd éles (47 fokos) jobb fordulóba döntve a gépet, folyamatos süllyedés közben a 13-as futópálya irányába fordultak, s megpróbáltak leszállni.
Fénykép: Samuel Lo
Csak tökéletes megközelítés esetén volt erre esélyük: ha későn kezdték el a fordulót, ha nem süllyedtek elég alacsonyra, a rövid futópályára nem lehetett leszállni. Ehhez jött még a NAGYON gyakori köd, eső, és oldalszél, ami roppant nehézzé tette a leszállást. A Sakktábla Hegyen posztoló fotósok tucatjai bámulatos felvételeket készítettek: volt itt minden a betont végigszántó hajtóműgondolától kezdve veszélyesen megbillenő szárnyvégen át ijesztő szögben elvégzett megközelítésig! Egy kis ízelítő:
A jobb külső hajtóműgondola ennek nem örült... Fotó: Daryl Chapman
Amikor túl későn fordul valaki pályairányba, az oldalszélről nem is beszélve... Fotó: Daryl Chapman
A változatosság kedvéért bal külső hajtómű... Fotó: Daryl Chapman
Az egyik leglátványosabb oldalszél-leszállásról videófelvétel is készült. Elég ijesztő:
Ezek után talán meglepetésként hangzik, de nem sok komolyabb baleset történt a repülőtéren. Talán a leghíresebb az Air China 605-ös járatának balesete volt 1993-ban: a kapitány a legnagyobb monszun idején próbálta meg letenni a 747-est, s a szélnyírás és a sebességingadozás ellenére sem startolt át. A futópálya 2/3-ánál ért ért betont, s természetesen a maximális fékezés ellenére sem volt esélye: a gép becsúszott a kikötő vizébe. Szerencsére senki sem sérült meg komolyabban, de a gépet leselejtezték.
A repülőtér túlzsúfoltsága, a veszélyes megközelítési eljárás miatt a kormány végül bezárása mellett döntött, s 1998-ban Hong Kongban a Chep Lap Kok repülőtér kezdte meg működését. A repülés iránt rajongók azonban ma is nosztalgiával emlegetik a tényleg őrült "sakktábla-megközelítést".
Hogyan is nézett ki ez a gyakorlatban a pilótafülkéből, ráadásul esőben? Hát, így:
Egészen véletlenül az egyik pilótafülkében készült felvételen majdnem sikerült egy balesetet is megörökíteni. Az Alitalia MD-11-esének másodpilótája túl magasan jön be leszálláshoz, majd túl agresszíven csökkenti a magasságot. Figyeljük meg a szinte szünet nélkül lepörgő magasságmérőt (50-40-30-20-10), a nagyon durva földet érést. Ráadásul a figyelmeztető-jelzés szerint (Bank Angle) csúnyán meg is billent a gép: - nem véletlenül kiabálja az olasz kapitány, hogy "Piano! Pianooo!" (Óvatosan) Tényleg szerencséjük volt ezzel a földet éréssel.
