Valamilyen okból mindig is nagyon tetszett a Boeing B-17 Flying Fortress. Szerintem nagyon kecsesek a vonalai, például a buszhoz hasonló B-24-essel összehasonlítva, s legendaszámba megy, hogy milyen sérülésekkel maradt repülőképes, s akár mindössze 2 motorral is, de hazavonszolta magát egy-egy keményebb bevetés után. Annak idején én fordítottam magyarra Robert Jackson B-17 Flying Fortress című könyvét (hú, de régen volt), s nagyon szerettem Monte Merrick Memphis Belle című könyvét is. (Valamilyen rejtélyes okból, a regény alapján készült filmet már nem annyira.)

Éppen ezért nagyon szomorúan olvastam, milyen csúnya véget ért az egyik repülőképes állapotba hozott Repülő Erőd, a legendás Liberty Belle. Emlékezzünk együtt rá, s nézzük meg, mi is történt.

Az eredeti Liberty Belle 64 bevetést teljesített a második világháborúban. Legendává akkor vált, amikor 1944 szeptemberében a kötelék alsó részén repülő század egyik B-17-esének bombakamráját légvédelmi találat érte és a bombák felrobbantak, azonnal kiütve 9-et a század 12 gépe közül! A 9 közül egyedül a súlyosan sérült Liberty Belle vánszorgott vissza a támaszpontjára. A gépet 1945 februárjában leselejtezték és bezúzták. A Liberty Alapítvány ezért nem ezt az eredeti gépet újította fel, hanem egy másikat, amely szintén kalandos pályafutást mondhat magáénak: a második világháborúban már nem került bevetésre, 1947-ben eladták a Pratt and Whitney hajtóműgyártó cégnek, amely az új turbópropelleres motorjait tesztelte rajta, ezért a gép orrában egy ötödik motor is helyet kapott, amely elég erős volt ahhoz, hogy repülőképes maradjon a  bombázó!

Ezt követően a Connecticut-i Repüléstörténeti Társaságnak adományozták, ahol 1979-ben egy tornádó egy másik repülőgépet repített a B-17-es tetejére, súlyosan megrongálva a törzset.

Fotó: Sean Carroll

1987-ben vásárolta meg a Liberty Alapítvány, s 15 évbe és több mint 3 millió dollárba került a felújítása. De megérte, mert a végeredmény magáért beszélt!

A Liberty Belle a légi bemutatók kedvence lett, rendszeresen járta az országot, több mint 20 ezren repültek is a fedélzetén. 2008-ban még Európában is "túrázott".

Tegnapelőtt reggel is egy bemutatóra indult az Illinois-állambeli Aurora repülőteréről Indianapolis-ba az Alapítvány másik veterán gépével, egy P-40-essel együtt. A B-17-est John Hess kapitány vezette, aki 2005 óta repül a géppel, több mint 14 ezer repült óra áll mögötte, s a Delta aktív kapitánya. A másodpilóta, Bud Sittic a Delta nyugdíjas kapitánya, szintén 14 ezer repült órával. A B-17-es a levegőbe emelkedett, egy T-6 Texan kíséretében (a P-40-es 20 perccel korábban indult útnak.) Minden rendben ment, a gépek éppen elhagyták volna Aurora körzetét, amikor a B-17-es fedélzetén szúrós égett szagot éreztek, a kísérőgép pedig közölte a pilótákkal, hogy lángok csapnak ki a bal szárnyból. Ezt jelentette az Aurora-i légi irányításnak is. (Akit nagyon érdekel, a LiveATC oldalán meghallgathatja a rádióforgalmazást: Aurora ICAO kódja KARR, az időpont június 13, 1430Z, s a felvétel kb. felénél van az eset.) A B-17-es pilótái visszafordultak a repülőtér irányába, de úgy döntöttek, hogy azonnal kényszerleszállást hajtanak végre egy szántóföldön. Kevesebb, mint 2 perccel a tűz észlelése után a gépet letették, nem is hasra, hanem rendesen kiengedett futóművel, s a személyzet elhagyta a gépet. Ekkor még ilyen állapotban volt:

Ebből a képből is látszik, bármit állított is a sajtó, hogy a pilóták hihetetlenül profin oldották meg a vészhelyzetet. Ami viszont ezek után következett, a legszomorúbb minden repülést szerető számára. Az Aurora-i repülőtérről riasztott tűzoltók a sok eső miatt felázott szántóföldre nem tudtak ráhajtani a nehéz járművekkel, így a személyzettel együtt kellett végignézniük, ahogyan a tűz elemészti a pótolhatatlan repülőgépet...

Nyugodj Békében, Öreg Hölgy, mi így fogunk rád emlékezni!