Folytatás...

1.

Én egy milánói utam során tapasztalhattam meg, milyen a Malévvel utazni. Kifelé, ha jól emlékszem, egy Fokker típusú géppel repültünk. Az ott elfogyasztott sörök hatására nagyon jó hangulatúra sikeredett a nem túl hosszú repülés, ráadásul mivel csak mi ittunk sört az utasok közül, leszálláskor még bónuszba is kaptunk két-két dobozzal a rendkívül kedves utaskísérőtől. A repülés zökkenőmentes volt, finom landolással a végén.
Hazafelé már Boeinggel jöttünk, ami nekem személy szerint sokkal zsúfoltabbnak tűnt, mint a Fokker. Szűkebbek voltak a sorok és az ülések is keskenyebbek lehettek, mert nem volt olyan komfortos. Út közben légörvénybe kerültünk, ami elég jól dobálta a gépet. Én ablak mellett ültem, ahonnan láthattam a gép szárnyait és annak függőleges kilengéseit a viharban. Nagy élmény volt. Miután kiértünk ebből a zónából, sima utunk volt hazáig. A landolással itthon sem volt gond, mindent összevetve éreztük, hogy profikkal utaztunk. Nekem ez a két emlékem maradt a Malévről.Dániel

2.

Mit is jelet nekem a Malév? Mindent.Egy véletlen alkalmával a repülés élményét '97-ben ízlelhettem meg egy charterjáratos Malév TU-154 fedélzetén Korfu felé. Ott dőlt el minden. Azóta nem tudok úgy végig menni az utcán, hogy gyaloglás közben ne a fejünk felett elhúzó repülőgépek látványát csodáljam. Mindig kerestem a kapcsolatot magam és a repülés között míg szintén egy véletlen alkalmával kapcsolatba kerültem a szimulátoros repüléssel. Sok idő telt el tanulással míg oszlopos tagja lehettem nemzeti légitársaságunk  virtuális leképzésének.

Azóta közel 3000 órát töltöttem Malév színekben a virtuális légtérben, virrasztottam át éjjeleket, hogy egy New York-i járatot hazahozzak. Időközben részese lettem egy valós Malév-es JFK-BUD repülésnek is a Nagyvas fedélzetén. Élőben volt még egy Frankfurt HA-LOS-sal, majd befejezésnek egy Berlin az LQA fedélzetén. A Malévnek köszönhetek nagyon sok barátot, sok közös élményt a repülőtáborokban, rengeteg sztorit a pilótáktól és stewardessektől.Most valami megszakadt. Remélem, hogy az a nagyon sok ismerősöm, akiket személy szerint érint ez a tragédia minél előbb fel tudnak állni, mi pedig virtuális pilóták tovább visszük a nevet.Mert csak az hal meg, amit elfelejtenek.Zoltán

3.

"Régi  már a történetem, de ideilleszthető:Ország elhagyása egy évre British Airways repülővel  (első repülőutam), élet egy évig Nagy-Britanniában, visszatérés Malév-géppel. „Megyünk Haza”, vár a nagy család. Beszálláskor az itthoni időjárásról érdeklődöm, amire elég kelletlen válasz érkezik a cukorkás kosarat tartó stewardesstől. Később, a felhők fölött már, megkérdezi tőlem az elsőszülöttem: honnan tudják a légikísérők, hogy kihez milyen nyelven kell szólniuk?  Meghallja az  „illetékes” és meg is válaszolja: „Látszik az az utasokon…” - és hallatszik, hogy nem valami pozitív különbségre gondol…(Tehát mondjuk nem azt válaszolja, hogy megtanultuk az utaslistáról.) Mire nem lehetett nem azt válaszolni, hogy a légitársaságok képviselői között is látszik némi különbség…Volt egy rövid csend, szerencsére a repülő motorjai tudták a dolgukat, ők nem hallgattak.Ez volt a kellemetlenség – túléltük.  Csak azért írtam le a sztorit, hogy valami kötözködés is legyen a hozzászólásomban.Egyébként nagyon szomorú, hogy a nemzeti légitársaság így „landolt”!Lehet, hogy a gazdasági okok racionálisan ide vezettek, de mégis furcsa, hogy ennyi volt.Vagy mégsem?

Böbe