Kaptunk mostanában eleget a ködből: az irodám ablakából nem lehet látni a szemben lévő múzeum épületét, pedig tényleg csak az utca másik oldalán van. Ez persze nekem nem jelent nagy gondot, de mi van akkor, ha ilyen tejfölszerű ködben az ember éppen egy több tucat tonnás utasszállító repülőgép kormányainál ül és le szeretne szállni - lehetőleg a repülőtéren?

A rossz látási körülmények közötti landolást az ILS (Instrument Landing System - műszeres leszállító rendszer) teszi lehetővé. Ez a rendszer a földön lévő adóból és a gépen levő vevőből áll: a repülőtérről sugárzott iránysáv-adó, siklópálya-adó és távolságadó jeleit fogva a robotpilóta képes a gépet a futópályára emberi beavatkozás nélkül letenni. Attól függően, hogy milyenek a látási viszonyok, több kategóriát különböztetünk meg. A CAT I megközelítés és leszállás 200 láb feletti elhatározási magasság mellett, 2625 láb látótávolságnál vagy a futópályán 1800 láb látótávolságnál történhet. (Az elhatározási magasságnál kell a pilótának eldöntenie a megközelítés során, hogy folytatja-e a leszállást, vagy megszakítja. Nyilván a leszálláshoz ekkor már látnia kell a futópálya fényeit.) A CAT II megközelítés 100-200 láb közötti elhatározási magasságot jelent, a futópályán legalább 980 láb látótávolság mellett (ez a gép kategóriájától is függ). A CATIII leszállásoknak több kategóriája is van: CATIII A 100 láb elhatározási magasságnál és a futópályán 650 láb látótávolságnál, míg a CATIII B 50 láb elhatározási magasságnál és a futópályán 246 láb-650 láb látótávolságnál hajtható végre. Elméletben már létezik a CATIII C, amely elhatározási magasság és a futópályán mindenféle vizuális kapcsolat nélkül is végrehajtható, de ezt még sehol sem alkalmazzák, hiszen ehhez a földön 0 látótávolság melletti gurulás irányítására is szükség lesz.

Azt, hogy milyen látási viszonyok mellett szállhat le egy gép, sok minden befolyásolja: a légitársaság, a gép és a személyzet minősítése, a repülőtér által használt leszállító berendezések, az oldalszél, egyebek mellett. Ez önmagában is megér majd egy posztot, de most inkább nézzünk meg egy-két videót, amely CATIII B leszállásokat mutat. Ha nem láttok semmit, nem a ti hibátok.

Az első egy zürichi leszállás. A megközelítés közben a pilóták teljesen a robotpilótára hagyatkoznak. Két alkalommal is megerősítik a LAND3 üzemmódot, amely a teljes automatizálást jelenti. Három egymástól független rendszer felügyeli a paramétereket és tartja a gépet a megfelelő siklópályán. Ha ebben a fázisban bármilyen rendellenesség miatt a LAND3 nem lehetséges, a pilótáknak azonnal át kell startolniuk és feltehetően más repülőtéren leszállni.

A következő videón látható Airbus Új-Delhiben szállt le, szintén sűrű ködben. Mikor is pillantottuk meg a leszállópálya fényeit?

Egyik kedvencem ennek az Air Italy Boeing 767-esnek a leszállása Milánóban. Az automatikus leszállás után látható, mekkora gondot is okoz a megfelelő gurulóutak megtalálása a ködben. Az pedig, ahogy az előttük guruló Boeing 747-es "oszlatja" a ködöt, zseniális.