Közhelyszerű kijelentés, hogy a szépség szubjektív, mégis ide való, ha olyan megállapítással kezdem a posztot, hogy a Lockheed Super Constellation típusú gépe a a valaha repült legszebb utasszállító. Ugye egyetértetek?

(A fotók forrása: http://www.airliners.net)

 A Super Connie valószerűtlenül hatott az 1940-es évek végén áramvonalas törzsével, négy erős motorjával, elsőként alkalmazott túlnyomásos kabinjával, csaknem 550 km/h-ás utazósebességével 7600 méteren, s akár 8700 km-es hatótávolságával - mindent felvonultatott, amit a dugattyús korszak repülőgépeivel el lehetett érni. Tömegek számára tette elérhetővé a repülést, s a transzatlanti járatokat is kényelmesen teljesítette, hiszen bármely amerikai repülőtérről elérte bármelyik európai fővárost. Ráadásul a kései változatai az utasok számára is soha nem látott kényelmet kínáltak: a törzstől távolabb helyezett hajtóműveknek és a fejlett hangszigetelésnek köszönhetően jóval csendesebb volt, mint versenytársai, fejlett szellőzőrendszerrel látták el, az üléseket pedig teljesen hátra lehetett hajtani, ami bizony jól jön egy 10 óránál is hosszabb repülés alatt. A leghosszabb repülés rekordját is a TWA Connie-ja tartja: 1957-ben 23 óra 19 perc alatt teljesítette a London-San Francisco távot, közbülső leszállás nélkül!

Persze a Connie sem volt hibátlan. Rengeteg motorhiba fordult elő a Wright R-3350D motorok miatt, ezért gyakran "a világ legnagyszerűbb hárommotoros gépeként" emlegették.

Az idő gyorsan eljárt a Lockheed repülőgépe fölött. A sugárhajtású új típusok (Boeing 707, Douglas DC-8, de Havilland Comet) előbb a transzatlanti járatokról szorították ki a Connie-t, majd fokozatosan cserélték le a légitársaságok. Az USA-ban 1967-ben teljesítette utolsó menetrend szerinti utasszállító repülését. Vele együtt nyugdíjba vonult egy korszak is, s a sugárhajtású korszak új, cső formájú géptörzsei, amelyek olcsóbban gyárthatóak és jobban ellenállnak a túlnyomásnak, már valószínűleg sohasem lesznek olyan izgalmasak mint a Connie.

A képeken kívül igazi ínyencséget ajánlok. Arthur Godfrey, az 1950-es évek egyik leghíresebb amerikai rádiós és tévés személyisége maga is a repülés bolondja volt: kihasználva népszerűségét műsoraiban nyíltan propagálta támogatói termékeit, a Chesterfield cigarettát és a Lipton teát, illetve népszerűsítette az Eastern Airlines-t, igyekezve meggyőzni a nézőket a repülés biztonságosságáról. 1953-ban készítettek egy filmet, amelyben a Godfrey egy Super Connie-t vezet kapitányként New Yorkból Miamibe. A film nagyon érdekes, hiszen eredeti felvételen látható a Lockheed gépe, s a korabeli "cockpit-videó" is nagyon ritka. Nem szabad elfelejteni, hogy tipikusan Godfrey-s a szerkesztés, tehát szépen bele vannak fűzve a nem is nagyon burkolt reklámok: "Befejeztük az emelkedési checklistet. Itt az idő egy Chesterfield-re." A repülést ma körülövező szigorú biztonsági szabályokat látva milyen látvány már a pöfékelő kapitány? S a szlogen sem hiányozhatott: "You buy'em by the carton."

Az Eastern és elnöke, Eddie Rickenbacker, az USA híres első világháborús ász pilótája, aki 26 igazolt légigyőzelmet aratott s megkapta a Kongresszusi Becsület Érdemrendet is, annyira hálás volt Godfrey-nak a cég és a repülés népszerűsítéséért, hogy egy exkluzív belső kialakítású, erősebb motorokkal felszerelt DC-3-ast ajándékoztak neki.

Ti is panaszkodtok, hogy pocsék a kiszolgálás és ehetetlen az étel a mai légitársaságoknál? Biztosan örömmel fogjátok látni, hogy is nézett ki egy jó kis vacsora az 1950-es évek gépein. Jó szórakozást!