Ijesztő perceket éltek át a lengyel LOT légitársaság 16-os járatát teljesítő, Newarkból Varsóba érkező Boeing 767-300-asának utasai. A pilóták a leszálláshoz készülődve vették észre, hogy a futóművet nem lehet kiengedni. Körözni kezdtek, ám a hibát nem sikerült elhárítani. Végül, mintegy egy órányi körözés után úgy döntöttek, kényszerleszállást hajtanak végre behúzott futóművel. A repülőtéri katasztrófaelhárítás speciális habbal árasztotta el a futópályát, amely megnehezíti, hogy a súrlódás miatt tűz alakuljon ki. A 11-es futópályára végrehajtott megközelítés tökéletes volt, a lehető legutolsó pillanatig magasan tartották a gép orrát, s finoman hasra tették a a habszőnyegre.
Fotó: Wojtek Radwanski / AFP
Kis tűz kialakult, de azonnal eloltották. Senki nem sérült meg: minden elismerés megilleti Tadeusz Wrona kapitányt és Jerzy Szwartz első tisztet, s a légi utaskísérőket, akik remekül felkészítették a 230 utast a megrázó élményre.
S az esetről készített videó:
További remek fotókért katt IDE, egy másik szögből készül videóért pedig IDE
Bár divat manapság hazánkban mindent lefitymálni, ami nyugatról jön, mivel az szükségszerűen rossz, értéktelen, erkölcstelen, kommersz, különösen, ha amerikai, mégis emlékezzünk meg Halloweenről ma, amit nagyon szeretek. A rémisztően feldíszített házak, a rengeteg ötletes (a sok millió tűzoltó, boszorkány és királylány, vagy az éppen aktuális trendnek megfelelő mondjuk Harry Potter mellett) jelmezt viselő kisgyerek, akik óriási lelkesedéssel "Trick or Treating"-elnek, mind különlegessé teszik ezt a napot. Mivel repülős blog vagyunk, ma a repülős témájú jelmezekből válogattunk.
Lehet persze a boltokban kész pilótajelmezeket vásárolni, például Tom Cruise Maverick-jelmezét a TOP GUN-ból, napszemüveggel, ahogy dukál (rosszindulatú vagyok, ha azt mondom, hogy csak gyerekméretben kapható?:-) Nem szeretem Tom Cruise-t, na...) Ezek azonban fantáziátlanok. Ez a vadászpilóta-repülőgép kombó már valamivel jobb:
De persze az igazi a házi gyártású, apa-anya keze munkáját dicsérő alkotás:
Vagy egy másik első világháborús ász:
Azok sem maradhatnak ki persze, akinek nincsen gyereke. Van kutya? Remek alany lesz! Ilyen az igazi Dog Gun:
Vagy felszállásra készen:
Vannak persze, akik eléggé elvetették a sulykot a jelmezükkel: ütősre sikerült, bár nem nagy érzékenységre vall a 9/11-es csoportos jelmez: nem hiszem, hogy elnyerné a "legjobb jelmez" díját a Pentagon farsangján...
S végül, a személyes kedvencem, egy kerti dekoráció, amely a repülés közbeni alkoholfogyasztás veszélyeire hívja fel a figyelmet:
Előfordult már, hogy nehezen sikerült az autóddal beparkolni egy szűkebb helyre? Nem mindig jön össze elsőre az ipszilonozás? Netalán gondot okoz a garázsba való beállás? S mi lenne akkor, ha több méter magasban ülnél, a kormánymozdulataidra reagáló kerekek jóval mögötted lennének, és akár 70 méterrel is mögéd nyúlna a járműved, ami akár több száz tonnát is nyomhat? Ja, és szárnyai is vannak...
A repülés legkevésbé stresszes részének tartja utas és pilóta egyaránt a földön való gurulást, taxizást, a parkolóhelyről felszállás előtt és leszállás után a terminálhoz. A statisztikák szerint azonban rengeteg "esemény" történik ezek során is, ami a gépek méretéből, a repülőterek soha nem látott zsúfoltságából, s rengeteg alkalommal bizony emberi figyelmetlenségből adódik.
Hogyan is irányítják a gépeket a pilóták a földön? Az alapvető nehézséget az okozza, hogy több emelet magasban ülnek, viszonylag korlátozott látásmezővel, így alaposan meg kell fontolni minden mozdulatot és maximálisan kihasználni minden rendelkezésre álló segédeszközt, legyen az a gépekre szerelt, földi manőverezést segítő kamerarendszer, vagy egyszerűen a marshaller jelzései. Hogy az utóbbi szemszögéből hogyan is néz ki egy gép beirányítása a parkolóhelyre? Így:
(Akit bővebben is érdekelnek a marshaller jelzései, kattintson ide egy kis gyorstalpalóért.)
A nagyobb gépeket a földön vagy az oldalkormánnyal lehet irányítani, amelyek összeköttetésben vannak az orrfutóművel is, vagy, amennyiben élesebb fordulóra van szükség, a orrfutó kormányzására rendszeresített kis kormánykerékkel. Ez típustól függően merőlegesen vagy vízszintesen helyezkedik el a pilóta mellett, a kapitány oldalán (számos légitársaságnál csak a kapitány irányíthatja a gépet a földön), vagy mindkét oldalon. A becsületes nevén nosewheel tiller így néz ki:
Egy Airbuson pedig ilyen működés közben - gurulás a felszálláshoz. (Itt egyébként remekül látszik a felszállás előtti checklist részeként a kormányok ellenőrzése, illetve az Airbus-ra jellemző sidestick is.
Gurulás közben több dologra is figyelni kell, például a sebesség megfelelő megválasztására, hiszen túlzottan gyorsan kanyarodva a gép kisodródhat, kisebb gép akár fel is billenhet. Különösen igaz ez télen, amikor a jégen még a nagyobb gépek is könnyen megcsúszhatnak. Egy kis Boeing drift?
A kormányzásnál arra kell figyelni, hogy a két főfutó jóval hátrébb és a gép középvonalától távolabb helyezkedik el, így kanyarodásnál ügyelni kell a forduló ívére, nehogy lefussanak a gurulóútról. Így alaposan be kell "hajtani" a kereszteződésbe és csak későn (minél nagyobb a gépünk, annál később) kell kezdeni a fordulót. (Egy Boeing 747-es pilóta mondta, hogy olyan ez, mintha New Yorkban úgy kellene autóval befordulnia az Első Sugárútra, hogy az Ötödik Sugárútnál kezd kormányozni:-) Hogyan is néz ki ez a gyakorlatban? A Boeing 777-esnél ilyen oktatóvideóból tanulnak a pilóták, nézzétek figyelmesen, benne lesz a dolgozatban:
S mi történik, ha figyelmetlen a pilóta? Nos számtalan oszlop, földi jármű, illetve akár más repülőgép is tudna mesélni erről. (Emlékeztek még, hogyan tarolta le az AF A380-asa a kis CRJ-700-ast a JFK-n? Ha nem, katt ide) Ahogyan ez a szerencsétlen konténer sem biztos, hogy számított arra, hogy az SAA Boeing 737-800-asa "büszke dél-afrikai búcsút" vesz tőle...
Néhány cég foglalkozik pilótafülkében készült videók forgalmazásával. Itt nem a youtube-on is látható remegős, kézben tartott kamerával készült felvételekre kell gondolni, hanem teljesen bekamerázott pilótafülkével, külső felvételekkel, úgy, hogy a teljes repülést rögzítik.
Ebben a műfajban az egyik legrégebbi szereplő a Just Planes nevű cég, amely 1991 óta dob piacra ilyen kazettákat/DVD-ket: már több, mint 250 légitársaságot mutattak be így.
Azért írok most erről, mert éppen 10 évvel ezelőtt jelent meg a Just Planes Malév videója, s az évfordulót most azzal ünnepelte a cég, hogy ezúttal DVD-n is piacra dobta. A DVD két VHS kazetta anyagát tartalmazza, összesen 4 órányi néznivalót kínálva.
A felvétel korából adódóan egyik itt bemutatott típus sem repül már a Malév kötelékében, éppen ezért remek lehetőség egy kis nosztalgiára! Budapest-New York a Boeing B767-300 fedélzetén, Budapest-Skopje és Budapest-Stockholm a B737-300-assal, Budapest-Zürich a B737-400-assal, illetve Budapest-Szarajevó és Budapest-Tripoli a Fokker 70-essel. Retró festések, retró egyenruhák (a légi utaskísérőké kicsit olyan, mint nagyanyám otthonkája), s érdemes megnézni a New York-i járaton felszolgált menüt: csak képzelődök, amikor úgy látom, hogy már kevesebb és rosszabb a fedélzeti koszt?
Az ára? 25 dollár, szerintem nem nagyon sok négy órányi időutazásért a levegőben.
Számos érdekes repülőtérrel foglalkoztunk már (itt, itt és itt), s olyan is volt közöttük, amely tényleg a tengerparti homokon működik (itt), de elérkeztünk ahhoz a repülőtérhez, amelyet látva minden repülés iránt rajongó olyanná válik, mint csapzott-visító tinilány az első Backstreet Boys koncertjén: a Princess Julianna repülőtér a karib-tengeri Sint Marteen szigetén.
A kicsiny sziget egyik fele a Holland Királyság egyik autonóm állama (a másik fele St. Martin néven francia fennhatóság alá tartozik), s gazdasága szinte teljes egészében a turizmusra épül. Ebbe egészen különleges módon épült be a repülés: sokszor nemcsak a (szállító) eszközt jelenti, hanem sokan éppen a repülőgépek miatt választják nyaralási (telelési?) célpontnak.
A repülőtér különleges elhelyezkedése ad erre magyarázatot: a 10-es futópálya küszöbe ugyanis alig 150 méterre helyezkedik el Maho Beach-től, így a világon valószínűleg innen lehet a legközelebbről szemlélni a leszálló és néha a felszálló gépeket. A futópálya elég rövid, alig több mint 2 kilométeres, így a pilótáknak nagyon kell igyekezniük, hogy a pálya elején érjenek betont, hogy időben meg tudjanak állni: ezért tényleg néhány méteres magasságban húznak el a turisták feje és a repülőtéri kerítés fölött. Ennek megfelelően talán sehol sem lehet ilyen jó felvételeket készíteni a gépekről - a sziget igazi "spotter"-paradicsom!
A repülőtér környéki vendéglátó egységek maximálisan ki is használják ezt. Szinte mindegyik bárban kifüggesztik az érkező-induló gépek menetrendjét, s nem egy helyen kihangosítják a torony és a pilóták közötti rádiózást is.
Az igazán őrültek (különösen néhány koktél után) a repülőtér kerítéséhez állnak, miközben a gépek felszállnak. A hajtóművek ereje ilyenkor akkora, hogy akár el is sodorhatja az óvatlan, vagy nem elég erősen kapaszkodó szemlélődőt. Persze táblák hívják fel a figyelmet ennek a veszélyeire, hiszen a felkavarodó homok éppúgy komoly kockázatot jelent, mint egy esetlegesen felverődő kavics, de ez látszólag senkit sem érdekel.
A repülőtér egyébként nem számít kiemelten veszélyesnek, nem is történt még baleset itt. Nehéz a leszállás, hiszen pontosan kell kiszámítani a földet érés helyét, illetve a tenger fölött nehéz a látás alapján történő megközelítés.
Érdekes módon a felszállás talán még nehezebb: a 10-es futópályáról történő elemelkedést követően szinte azonnal jobb fordulót kell kezdeni, elkerülve a pályairányban magasodó hegyeket. Ezen a videón jó látszik az is, milyen közel vannak a turisták a felszálló gépekhez, s a felszállás utáni manőverezés is:
