Nem szenteltem még posztot a virtuális repülésnek, bár nagyon sokan hódolnak ennek az időtöltésnek. Bevezetőként egy kis nosztalgiarepülésre invitálok mindenkit: vissza abba az időbe, amikor a menő számítógép 64kbyte memóriával bírt, amikor a kék képernyő nem a lefagyást jelentette, s amikor szinte családtag volt a fusizó rádiószerelő, akivel havonta forraszttattuk meg a mikrokapcsolós joystick-ot: íme a 80-as évek! Milyen repülőszimulátorokkal játszottunk a Commodore 64-esen?

Valószínűleg mindenkinél valahogy így kezdődött

A programok túlnyomó többsége a hidegháború utolsó évtizedének jegyében harci repülőgépek szimulációját kínálta. Nekem az első ilyen játékom az ACE (Air Combat Emulator) volt, amelyben egy ellenséges inváziós erőt kellett megritkítani. Repülőgépek, tankok, hajók ellen harcolhattunk, akár ketten is (pilóta-fegyverkezelő), s a leszállás-felszállás mellett a levegőben történő utántöltést is szimulálták! Nem semmi egy 1985-ben megjelent, mai szemmel számológép teljesítményre írt computerre írt programtól, nem igaz?

Légi utántöltés 30 ezer láb magasságban (Forrás)

S hát nem lehetne igazi a nosztalgia videó nélkül:

Az Artronic alig két év múlva jelentkezett a folytatással. Az ACE2 inkább arcade jellegű szimulátor volt, amelyben a "dogfight" jellegű egy-az-egy-elleni légiharc kapott főszerepet. A vízszintesen megosztott képernyőn vagy barátainkat, vagy a számítógépet lövöldözhettük le a levegőből. Nekem személy szerint ez sokkal kevésbé tetszett, mint az elődje: túlzottan akcióra volt hangolva.

Megosztott képernyő a két műszerfallal

Az egyik legambiciózusabb korai szimulátor az Ace of Aces címet viselte, s 1986-ban jelent meg. Ebben egy második világháborús de Havilland Mosquito-val repülhetünk: s olyan korábban nem látott vívmányokat mutatott, mint a pilótafülkében az oldalpanelek, fékszárnyakkal, trimmel, tűz esetén kikapcsolható motorokkal, nyitható-zárható bombakamrával, filmszerű bevezető képekkel. Légiharc, tengeralattjárók és vonatok elleni támadások szerepeltek a repertoárban. Mozgott a botkormány is, bár a játszhatóságot erősen csökkentett a hosszú reakcióidő.

Ég a motor! Oldalnézet a pilótafülkében

S a videó:

Az egyik személyes kedvencem a Top Gun című filmen nevelkedettek számára kötelező darab volt: az Activision 1988-ban megjelent F-14 Tomcat című programja.

Sikerét annak köszönhette, hogy a kor szintjén rendkívül látványos képekkel körítette az akciót, illetve a hagyományos szimulátorelemeken kívül igazi karriert lehetett játszani: kezdő pilótaként a T-2 Buckeye fedélzetén sajátítjuk el a repülés alapjait, majd egy TA-4 Skyhawkkal a harci repülés csínját-bínját, s csak ezután ülhettünk át az F-14-es "nagyvasra". Pályafutásunk során harci bevetésekre küldenek, s ha jók vagyunk, eljuthatunk a TOP GUN iskolába is, ahol a legjobbak legjobbja lehetünk. Persze más utat is vehet a karrierünk: lefokozhatnak, nyugdíjazhatnak, hadifogolytáborba kerülhetünk, sőt, akár meg is hallhatunk. Ehhez legalább szép temetési képsor is társult. Nagy hangsúlyt fektettek a légiharc-manőverekre, szimulálták a túlterheléses manővereknél a blackout-ot és a redout-ot is.

Élő legendaként TOP GUN kiképzőként is befejezhettük a játékot (Képek innen)

Mégis szerintem a legjobb szimulátor a Digital Integration 1990-es F-16 Combat Pilot című programja volt, amelyen nagyon látszik, hogy a cég igazi katonai szimulátorok programozásával is foglalkozott: bámulatosan sikerült az F-16-os repülésdinamikája, a műszerek szimulációja, illetve egyedülálló volt a dinamikus környezet is a hadjárat során. A program tekinthető a későbbi Falcon sorozat elődjének.

Szinte felismerhető az F-16-os műszerfala

Ez valahogy így nézett ki akcióban:

Hosszasan lehetne még sorolni a katonai szimulátorokat: Fighter Bomber, Gunship!, F-19 Stealth Fighter. De mi volt a helyzet a polgári repüléssel? Én egyedül a Flight Simulator II-vel futottam össze, s, őszintén, 9-10 évesen túl nagy falatnak is bizonyult, s nem sokáig kötött le. Lassúnak tűnt, túl sok műszer volt, s nehéz volt nem lezuhanni, vagy akár csak felszállni is. Emellett látványosnak sem volt nevezhető:

"Pálcikaikertornyok" a Cessna pilótafülkéjéből

A program 120 amerikai repülőteret kínált, helyes tengerszint feletti magassággal, földrajzi-koordinátákkal, navigációs és rádiórendszerekkel, a napszakoknak megfelelő fényviszonyokkal. Mindez: 64kbyte memória mellett...

Mai szemmel kőkorszakinak tűnnek ezek a régi programok, de azt hiszem sokunknál valamelyikük virtuális pilótaülésében kezdődött el a repülés szeretete, így különösen kedvesek. Így még kicsit az időben is vissza lehetett repülni velük!

Nektek melyik volt a kedvenc a C-64-es légiflottából?