Nagyon érdekes kiállításon voltunk szombaton. A berlini Haus Der Kulturen Der Weltben, ami az Európán-kívüli modern művészetek háza, bár a helyiek csak "Jimmy Carter mosolyaként", vagy "A terhes kagylóként" emlegetik, a Repülés Álma: a Repülés Művészete címet viselő kiállítást néztük meg.

A kiállítás nagyon érdekesen közelíti meg a repülés témakörét: azt szemlélteti, ahogyan ősidők óta foglalkoztatta az emberek képzeletét a madarak egyeduralmát élvező levegő, ahogyan a természetből ellesett praktikákkal igyekeztek a magasba emelkedni, vagy éppen tárgyakat a levegőbe juttatni, legyen szó ausztrál bumerángról vagy indián nyílvesszőről. Ha pedig ez nem ment, akkor a képzelet szárnyán repültek: mint a sámánok, vagy a barokk színház "felhőkocsijainak" utasai.

A tárlat központi kérdései között szerepelt, vajon sikerült-e már a modern technikának az emberiség ősi repülési vágyát teljesen kielégítenie, illetve hogyan hasznosítjuk manapság az ősök tapasztalatait (például a régi dobó-, lövőfegyvereket)?

A kiállítók igen látványos megoldásokat sorakoztattak fel. Az egyik képernyőn a svájci Alpok fölött repülő F-18-as vadászgépek kötelékét láthattuk, míg szemben, az ellentétes oldalon az ugyanott repülő vadludak formációját: megdöbbentő volt a kettő hasonlósága. Emellett a kiállítás nagyon gyerek - és kicsit nagyobb gyerek- centrikus volt: sok mindent meg lehetett fogni, ki lehetett próbálni. Például hihetetlen, hogy az alumínium térváz egy darabja milyen könnyű, ugyanakkor milyen szilárd.


A teljesség igénye nélkül néhány érdekességet hadd mutassak be.

Otto Lilienthal a német repülés atyja: komolyan tanulmányozta a madarak anatómiai felépítését, a repülésüket, s az első volt, aki jól dokumentáltan hosszabb vitorlázórepüléseket végzett. Kiállították A Madarak repülése, mint a repülés alapja című könyvének egy eredeti példányát 1889-ből.

A főcsarnokban pedig természetesen bemutatták Lilienthal egyik legendás vitorlázógépének 1:1 arányú makettjét is.

Szintén igazi csemege az 1920-as évekből származó variométer (a repülőgép emelkedése-süllyedése mértékének mérésére szolgáló műszer), amelynek a mérési tartománya  +/- 5 méter/másodperc volt.

Az Aviátor című filmből mindenki ismerheti Howard Hughes nevét, aki a repülés egyik nagy alakja: sebességrekordok sorát állította fel, repülőgépeket tervezett, irányította a Hughes repülőgépgyárat. Korának egyik legellentmondásosabb alakja volt, akit sokan utáltak hatalomvágya és pénzsóvársága miatt. Érdekes adalék, hogy a The Tights nevű brit punkrock zenekar egyik kislemezének a Howard Hughes címet adta 1978-ban.

Akit érdekel a szám, itt meghallgathatja: www.youtube.com/watch

A kiállított repüléstörténeti érdekességek között volt a Messerschmitt ME-163-as műszeregysége:

Ahogyan 1874-ben képzelték a légipostát: a Minerva fantázianevű légiposta hőlégballon makettje - hordóval, szélkakassal.


S milyen jó is lenne, ha a levegőbe emelkedés csupán az erős vádlin múlna:

Az egyik legérdekesebb az a mini szélcsatorna volt, amelyben egy szárny kicsinyített profilját helyezték el, s saját magunk által szabályozva, megvilágítva lehetett vizsgálni a szárny légáramlástani viselkedését.

5 euróért remekül szórakozást kínál a tárlat, s tanulságos látni, ahogyan az emberi történelem évezredeit végigkíséri a repülés utáni vágyakozás, illetve hogy csúcstechnikát felvonultató modern repülés milyen évezredes természeti megfigyeléseken alapul.