Rendhagyó lesz ez a mai poszt. Robi nevű kedves olvasónk keresett meg néhány héttel korábban azzal, hogy elutazik a Moszkva melletti Zsukovszkij repülőtéren megrendezésre kerülő MAKS repülőbemutatóra és megkérdezte, érdekelne-e a beszámolója? Természetesen igent mondtam: az alábbiakban Robi írása olvasható és fotói láthatóak.

"Augusztus 18-án indultunk Budapestről repülővel Moszkvába. Amikor megérkeztünk és átvettük a MAKS-ra a jegyeket, meglepődve tapasztaltuk, hogy körülbelül 400 méteres sor áll az iroda előtt, így hálát adtunk, hogy mi interneten rendeltük meg. Másnap korán keltünk, és egy gyors reggeli után elindultunk a vasútállomásra, majd egyórás vonatozás után ingyenes busszal érkeztünk meg a Zsukovszkij repülőtérre. A szervezés kiváló volt, ugyanis a buszok egymást érték, így nem kellett várni, a nagy tömeg ellenére a második-harmadik buszra mindenképpen felkerült az ember. Amikor megérkeztünk, hatalmas sor fogadott minket a biztonsági ellenőrzés miatt. A szervezők nem vicceltek: rengeteg katona és rendőr felügyelt a rendre, mindenkit átvizsgáltak, az italokba bele kellett inni és a fém termoszt csak külön helyiségben engedték meg kibontani, nehogy a sorban robbanjon.

Miután bejutottunk, rögtön egy sor amerikai repülő fogadott minket U.S. Air Force felirattal, amit meglepve tapasztaltam, de gyönyörű látványt nyújtottak. Az elején egy C-5 Galaxy-val találtuk szembe magunkat, amit egy B-52-es és egy DC-9-es követett.

A 69. Bombázó Század B-52-es bombázója

Velük szemben egy BE-200-as tűzoltó repülőgép állt, ami ráadásul aznap egy élő oltást is bemutatott a légiparádén: nagyon látványos volt, ahogyan kis magasságból kiengedte a hatalmas víztömeget.

BE-200-as tűzoltó repülőgép

Ezután egy orosz intézet, a GROMOV kutatóközpont két gépe következett, amelyek első pillantásra nem tűntek újdonságnak, hiszen egy TU- 154-esről és egy IL-76-osról van szó, de ahogy közelebb értünk, láttuk, hogy a Tu- 154-es valójában egy teljesen felszerelt laboratórium, amelyet az új fedélzeti műszerek tesztelésére alkalmaznak, míg az IL-76-osnak az egyik hajtóművét más típusra cserélték ki, mivel ezzel a géppel tesztelik az új orosz sugárhajtóműveket. Elhaladtunk az új és régi vadászgépek előtt, amelyek egy sor történelmi amerikai bombázóval néztek farkasszemet. Elgondolkodtató, hogy pár évtizeddel korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy ezek a gépek ilyen közel legyenek egymáshoz, árnyékukban pedig amerikai és orosz pilóták beszélgessenek. A katonai-honvédelmi szekció után az Antonov gyár régebbi és újabb típusai kaptak helyet. Sajnos sem a 124-es, sem a 225-ös nem volt kiállítva, de a 158-as eléggé jól mutatott.

Tu-204SzM

Kiállították az újabb Tupoljev utasszállítót, a 204-est és a régi 144-es szuperszonikus utasszállítót is, mely körül ráadásul a kordont teljesen eltüntették, hogy közelebbről is megcsodálhatták a nézelődők. Fantasztikus élmény volt megsimogatni a hasát és ráülni a futóművére, és ott megpihenni egy kicsit.

Tu-160 Blackjack bombázó

Ezután következett a várva-várt A380-as, mely köré rengetegen gyűltek. Sajnos bejutni már nem lehetett, mivel pont akkor indították a hajtóműveket és kezdett kigurulni, hogy a levegőben is bizonyítson. Mondanom sem kell: a pilótái kitettek magukért. Rengeteg szűk fordulóval és kis sebességgel alacsonyan repülve mutatták meg, mire is képes a gép. Egészen lenyűgöző volt.

A kiállítás maga alapvetően nem a turisztikai látványt szolgálja, hanem vásár is, így bárki bármikor odamehet egy céghez és vehet egy repülőt. Az egész reptér tele volt pavilonokkal, ahol rengeteg ország cégei reklámozták termékeiket. Ennek köszönhetően az első 3 nap alatt, amikor még csak zárt körű volt a rendezvény, hét és fél milliárd dollár értékű üzletet kötöttek. A kiállítók között voltak a legnagyobb repülőgépgyártók, de találkozhattunk biztonsági öv gyártóval, sőt egy designer cég is jelen volt, amely szívesen berendezi akár a legexkluzívabb bútorokkal a két standdal arrébb vásárolt új Airbusunkat. Számomra meglepő volt, hogy az oroszok rengeteget fejlődtek az elektronikában. Egy teljes épületben csak orosz fejlesztésű műszereket árultak, sőt általuk berendezett pilótafülkék is kiállításra kerültek: úgy tűnik, lassan kezdenek lemondani a libafos-zöld cockpit design színről is. Szintén egy külön épület foglalkozott az Oroszországban és a volt szovjet tagállamok területén működő egyetemekkel, főiskolákkal. A legizgalmasabb ezek közül a MAI ( Moscow Aviation University) standja volt, ahol a hallgatók által készített repülőgépeket állították ki - közülük egy már kereskedelmi forgalomban is van, és 20 országban 300 darabot adtak el belőle.

A kiállítás hatalmas élményt nyújtott és olyan sok információt szolgáltat az embernek, ami igazából leírhatatlan. Két teljes napot voltam kint és még így gyanítom, hogy volt, amit nem sikerült megnézni. Itt volt a repülőgépipar krémje, és tényleg minden csak pénz kérdése volt: Bármelyik gépet ott helyben megvehettünk volna, berendezhettük volna, de ha hirtelen felindulásból saját repülőt szerettünk volna tervezni, ahhoz is találtunk volna szakembert, szakirodalmat, és beszállítókat a csatlakozókat gyártó cégektől kezdve a hajtóműveket gyártó nagy vállalatokig. Távozóban még egyszer megsimítottam a Tu-144-est majd fáradtan hazaindultam a sugárhajtóművek zajában, amely fenséges zene volt füleimnek."

Köszönjük Robinak az érdekes beszámolót: az azt hiszem kiderült, hogy neki is kerozin van az ereiben!:-)