A hétvégén annyira remek idő volt itt Berlinben, hogy elhatároztuk: biciklit bérelünk és tekergünk egy jót a városban. Az Alexanderplatzon béreltünk 2 city bike-ot a Fat Tire nevű amerikai cégtől (mindenkinek tudom ajánlani), s nyeregbe pattantunk. Kedvenc körzetünkbe, a pezsgő, sokszínű, multikulti Kreuzbergbe tartottunk, de előtte útba ejtettük Berlin leghíresebb (volt) repülőterét, Tempelhofot.

Hány repülőgépet láttam? Hármat. Repülni? Egyet sem. Ha három évvel korábban érkeztünk volna, biztosan más lett volna, de 2008-ban végleg bezárták a repülőteret, átadva forgalmát Tegelnek és Schönefeldnek.

Tempelhof ennek ellenére ikonikus repülőtér marad. Jelenleg Tempelhof Park néven szabadidőpark működik itt, a terminál épületének későbbi felhasználásáról még folynak a viták. Most úgy néz ki, esetleg az Alliierten Museum költözhet majd ide.

Miért is különleges ez a repülőtér? A londoni Croydon és a párizsi Le Bourget mellett ez volt a legfontosabb európai légikikötő 1945 előtt. Sokak szerint ez a világ legrégebbi kereskedelmi repülőtere, bár ezt több repülőtér is vitatja. (A világ legrégebben [1908 óta] működő repülőtere valószínűleg a Maryland-állambeli College Park repülőtere. A helynek személyes vonatkozása is van számomra: több hónapig jártam ide egyetemre, amikor Amerikában voltam ösztöndíjas.) Tempelhof 1923-ban kezdte meg a működését, s itt alakult meg a Lufthansa is 1926-ban. Igazán komoly fejlődésnek a náci rezsim alatt indult: Hitler és Albert Speer Európa kapujának szánták, s ennek megfelelően gigantikus terminálépületet terveztek, amelyet a legendás brit építész, Norman Foster "Minden Repülőtér Atyjának" nevezett, s amely építésekor a világ második legnagyobb épülete volt. A repülőtér 1938-39-ben mintegy 90 repülőgépet indított és fogadott naponta, miközben épült az új terminál.

A második világháborúban nem használták katonai repülőtérként Tempelhofot. 1945-ben a berlini csatában a szovjet csapatok véres harcban foglalták el, ám a németek elaknásították a földalatti alsó szinteket. A szovjetek végül ezeket vízzel árasztották el, s a mai napig nem tárták fel a robbanószerek miatt. Tempelhof végül az amerikai megszállási zónába került.

Igazán fontos szerepet az ún. berlini légihíd (1948-49) idején játszott, amikor a szovjetek blokád alá vették Nyugat-Berlint: a USAF, a RAF és a RAAF repülőgépei 15 hónapon át kizárólag a levegőből látták el a nyugati lakosságot: 2,3 millió tonna élelmiszert, szenet,  s egyéb utánpótlást szállítva: a légihíd csúcsán minden 30 másodpercben érkezett vagy indult repülőgép Nyugat-Berlin valamelyik repülőteréről.

Ezt követően Tempelhof fontos légiközlekedési csomópont maradt. Sokáig a Pan Am németországi bázisaként szolgált, de mellette az amerikai légierő szállítógépei is használták. 1996-ban fogadták el azt a tervet, amely hosszútávon a Schönefeld Repülőtérre koncentrálná a teljes berlini légiforgalmat (ez lesz a BBI-Berlin-Brandenburg International), ehhez először Tempelhofot zárták be, végül pedig Tegelt fogják.


Mi maradt mára? A gigantikus terminálépület, összesen három repülőgép (egy nyugat-német gyártású VFW Fokker 614-es, a tűzoltóság gyakorlatain használt Aérospatiale N262-es, s a légihíd egyik hőse, a C-54-es), a kifutópályák (nagy X-szel jelezve, hogy használaton kívül vannak), a gurulóutak a megfelelő jelzésekkel együtt. Mivel egyformán szeretem a repülést és a szabadidős lazulást, még nem döntöttem el, így tetszik jobban, vagy inkább repülőgépeket spottingoltam volna. Mindenesetre ízelítőül néhány kép Tempelhofról: