1935. október 30-án a Boeing Model 299 tesztgépe felszálláshoz készülődött az ohiói Dayton melletti Wright Field-en. A gép kormányainál a hadsereg két repülőtisztje ült, de rajtuk kívül a fedélzeten volt a Boeing vezető berepülőpilótája, a cég szerelője, illetve a hajtóműveket gyártó Pratt and Whitney cég képviselője is. A később B-17-es jelzéssel sorozatgyártásba került bombázó felszállt, majd emelkedés közben hirtelen átesett és lezuhant. A személyzet két tagja életét vesztette, a többiek is súlyos égési sérüléseket szenvedtek.

Kép innen

A vizsgálat a baleset okaként a pilóták hibáját állapította meg: a kapitány elfelejtette kiengedni a magassági kormány rögzítőjét, így a gép nem reagált, amikor maga felé húzta a szarvkormányt.

Az eset csaknem a típus halálát is jelentette: a hadsereg végül átvett 12 gépet további tesztelésre, de nagyszámú rendelést adott le a rivális Douglas B-18-as típusára. A Model 299-es tesztelését folytató pilóták számára egyértelművé tette a Boeing, hogy nem hibázhatnak, hiszen még egy balesetet szenvedett gép esetén ugrik a zsíros megrendelés a hadseregtől. A pilóták összeültek, hogy megoldást találjanak a legnagyobb problémára: a Model 299 már "sok volt" egyetlen pilóta számára:  a bonyolult rendszerek könnyen megtréfálták a személyzetet. Végül arra jutottak, hogy négy ellenőrző listát (checklist) állítanak össze, amelyeket a felszállás előtt, repülés közben, leszállás előtt és után kellett felolvasni, s amelyek biztosították, hogy a pilóták semmiről sem feledkeznek meg. Az újításnak köszönhetően a Model 299 12 gépe sikeresen teljesítette a mintegy 1,8 millió mérföld repülést magában foglaló tesztprogramot baleset nélkül, s a hadsereg a végül B-17-es típusjelzésű gépből több mint 12 ezer példányt rendelt!

Az ellenőrző listák hamar meghonosodtak a polgári repülésben is, s a személyzet minden tagja számára elkészültek a megfelelő checklist-ek. Az egyszerű módszer több szinten is növeli a repülésbiztonságot: általa biztosan egyetlen rendszer működtetéséről sem feledkeznek meg a pilóták, illetve lehetővé teszi, hogy a típusra kiképzett két pilóta együtt repülhessen - függetlenül attól, hogy a világ melyik részéről jönnek. A listák felolvasása és a kommunikáció angolul történik. Ezen a videón például egy Fokker F-100-as mexikói legénysége használja az ellenőrző listákat angolul:

A mai modern listák, bár típusonként kis mértékben eltérhetnek, nagyjából így néznek ki: Repülés előtti felkészülés-gépátvételi lista-indítás előtti lista-hajtóműindítási lista-indítás utáni lista-gurulás előtti lista-felszállás előtti lista-felszállás utáni lista-süllyedési lista-megközelítési lista-leszállási lista-leszállás utáni lista-kikapcsolási lista-biztosítási lista. Például az Air Algerie egyik Boeing 737NG gépének ílyen egy ellenőrző listája:

Forrás

Látható, hogy a lista egyes elemeihez egy kapcsoló átfordítása, vagy egy-egy kijelzőn szereplő érték leolvasása szerepel. A listát a PNF (pilot non-flying), a nem a gépet vezető pilóta olvassa fel a PF-nak (pilot flying), a gépet vezető pilótának.

Ezek csupán a "normális" működésre vonatkozó listák. Hasonló módon a speciális, vagy vészhelyzetekre is készülnek listák. Például egy BAE-146-os fedélzetén tapasztalt füst vagy tűz esetén a pilóták ezt a checklistet lapozzák fel:

Forrás

A lista szerint az oxigénmaszkok és a füstszemüvegek felvétele után a pilótáknak tájékoztatniuk kell a személyzetet, a transzpondert 7700-ra állítva jelezni a vészhelyzetet, rádión tájékoztatni a légi-irányítást, felkapcsolni a műszerfal-világítást, a 'Dohányozni tilos' jelzést és bezárni a pilótafülke ajtaját. Az utasítás szerint a legközelebbi alkalmas repülőtéren le kell szállniuk, illetve, amennyiben a tűz/füst forrása azonosítható, tovább kell haladniuk a megfelelő ellenőrző listára.

Az Egyesült Államokban az egymotoros kisgépeken is kötelező a listák használata. Korábban a szovjet gépeken nem alkalmazták őket, de hasznossága miatt egyre elterjedtebb ez a rendszer. Ezen az oldalon például a magyar vitorlázó repülők által használt kabin ellenőrző listát olvashatjuk el, amelyet a pilótáknak kötelező hangosan elmondani, még akkor is, ha egyedül ülnek a kabinban. Az alábbi videón ez remekül hallható. (Lady Gagától aztán már semmi. Tényleg: miért éreznek az emberek késztetést arra, hogy a repülős videóikat rossz zenével rontsák el???)