Attila Sinsheimben készítette ezeket a képeket:

Zsolt ezt írta a 737-es fotójához: "Nekem ez az utolsó MALÉV élményem. Valahol Thesszaloniki felett jártunk. Azért így, mert egy kép többet mond 1000 szónál."

Dénes így emlékszik a Malév-re: "Mivel külföldön élek, és csak ritkán járok haza, ők jelentették az első magyar szót, mikor velük utaztam. Ha más társaságot választottam és földet értünk Ferihegyen, az első dolog, amiről tudtam, hogy otthon vagyok, az a MALÉV gépek gyönyörű kék-fehér festése és a piros-fehér-zöld zászló a farkukon. Mikor ezt megláttam, mindig büszkeséggel töltött el hogy a mi gépeink a legszebbek! Még ma is elszorul a torkom, ha arra gondolok, milyen üres lesz a repülőtér, amikor pár hét múlva hazamegyek. Őszintén remélem, hogy ez a hozzáértő, lelkes gárda, akik a végsőkig kitartottak mellette, folytatni tudják azt, amiért éltek; és újra követhetjük a flightradaron, ahogy a madárkák újra hazaköltöznek."