Minden szülő szívesen viszi el a gyerekeit a munkahelyére, megmutatni, mi a munkája, mit is csinál egész nap, amíg csemetéje az óvodában vagy iskolában van. Ha apa vagy anya egy irodában dolgozik, néhány filctollal és a vízautomatával hosszú(?) ideig ártatlanul leköthető a gyerekek figyelme. De mi a helyzet, ha az ember történetesen pilótaként vagy légi irányítóként dolgozik?

Morbid: "Apa! Le akarok szállni!"

A repülés biztonságát garantáló előírások miatt szinte biztos, hogy ez a szabályok megszegésével jár: a steril pilótafülke éppúgy zárt kellene, hogy maradjon, mint az irányítótorony. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy nem tudunk ilyen esetekről, s sajnos az egyik tömegszerencsétlenséget is okozott.

Kezdjük a legártatlanabb(?) esettel. Az Egyesült Államokban hivatalosan is van "Hozd el a fiadat-lányodat munkába" nap (a negyedik csütörök áprilisban), de a munkáltatók maguk is rendezhetnek ilyet. Amikor a New York-i Kennedy Repülőtér is lehetőséget adott a szülőknek, hogy megmutassák csemetéiknek, hol dolgoznak, Glenn Duffy légi irányító 2009. február 17-én felvitte 9 éves kisfiát a toronyba, akinek megengedte, hogy néhány utasítását a gépeknek bemondja a rádióba, amit a pilóták annak rendje-módja szerint vissza is igazoltak! Pechjére, erről nyilvános felvétel is készült (a LiveATC egyik legkedveltebb adása a JFK Tower), s hatalmas botrány kerekedett belőle. Itt a felvétel:

A botrányt tovább fokozta, hogy a sajtó lelkes munkatársai végighallgatták a következő napi felvételek és kiderült: Duffy másnap a kisfiú húgát vitte magával, s a kislány is rádiózott a gépekkel! A média a szokásos vehemenciával reagált az esetre, ecsetelve, mekkora veszélyben voltak az utasok. Az FAA azonnal felfüggesztette Duffy-t és felettesét is, hangsúlyozva, hogy a repülésbiztonság egy pillanatra sem volt veszélyben, de Duffy cselekedete semmilyen szempontból nem felel meg annak a magas szintű professzionalizmusnak, amit elvárnak, s amit minden irányító kötelezőnek tart magára nézve is.

Glenn Duffy- az apai szeretet az állásába került

Nem kérdéses, hogy Duffy nagyot hibázott, de egy pici realitásérzékkel az is látható, hogy egy pillanatig sem forgott veszélyben senkinek a biztonsága, az irányító bármelyik pillanatban beavatkozhatott volna, ha a gyerekek rossz utasítást adnak, vagy a pilóták félreértik az instrukciókat. (Azt meg csak csendben jegyzem meg, hogy számos "egzotikus" országban SOKKAL rosszabbul lehet érteni a minősített irányítókat angolul, mint ezeket a gyerekeket.) A vizsgálat nagy csendben folyt le, nem is nagyon lehetett a médiában semmit hallani róla. Duffy-t minden bizonnyal elbocsátották, s nagyon megszenvedte a család a történteket: a gyerekek magukat hibáztatták, haramiaként követték őket a riporterek, Duffy-ellenes gyűlölködő oldal indult a facebook-on a bulvársajtó által feltüzelt felelősen gondolkodók által (szerencsére hamarosan megszüntették). Duffy egyébként szerepelt a 2000-ben megjelent Near Miss című dokumentumfilmben is, amelyből látható, hogy nem akármilyen irányító, s éppen a multitasking-gal sincsenek problémái... A videó megtekinthető itt. (Köszönet fzoli415-nek, amiért felhívta rá a figyelmemet.)


Ahogy lenni szokott, a legjobban a szakma reagált az esetre. Bár hivatalosan elítélték a hibát, nem-hivatalosan buta döntésnek tartották, a pilóták közös támogató nyilatkozatot adtak ki, s a felvételen is lehet hallani, milyen "jó fej" módon kezelték a 9-éves irányítót. (S persze hogy is lehetne másként azt, aki ilyen cukin mondja az 'Adios'-t...)


Nem alakult sajnos ilyen ártatlanul egy másik eset, amikor 1994-ben az Aeroflot 593-as járatán Jaroszláv Kudrinszkij, a kapitány előbb a kislányát, majd Eldárt, a fiát is engedte az Airbus 310-es bal ülésébe ülni -mindezt repülés közben! A 15-éves fiúnak azt is megengedte, hogy néhány másodpercre kitérítse a csűrőkormányt, majd a kapitány a robotpilóta HDG/S módjával kicsit módosított a gép repülési irányán, ezt követően pedig a NAV üzemmóddal kívánt visszatérni a kívánt repülési útvonalra. A fiú korábbi beavatkozása után az egymásnak ellentmondó kormányutasítások deaktiválták a robotpilóta szervóját a csűrőkormány-irányító rendszerből, amire viszont semmilyen hangjelzés nem figyelmeztetett. A gép dőlni kezdett, s alig 20 másodperc alatt már 45 fokos jobb fordulóban volt, miközben a kapitány kétségbeesetten igyekezett visszaülni a helyére. A dőlés megállíthatatlanul folytatódott 90 fokig(!), miközben a robotpilóta - igyekezve tartani az előírt repülési magasságot - élesen, 4,8G-s emelkedésbe kezdett. A gép átesett, dugóhúzóba pördült és lezuhant: a fedélzeten tartózkodó 75 ember szörnyethalt. Az esetet követően az Airbus módosított a robotpilóta működésén és a figyelmeztető rendszeren.


Eldár és Jana Kudrinszkij sírja

Hasonló eset történt - szerencsére katasztrofális következmények nélkül - a török Anadolujet légitársaság Boeing 737-400-as gépén is. Egy 15-éves repülés- és szimulátor-rajongó fiú több kérdést is intézett a kapitányhoz írásban, amit a légi utaskísérővel küldött el, s a pilóták meghívták a pilótafülkébe. Sőt, amikor a kapitánynak ki kellett mennie a mosdóba - 10 ezer méteres magasságon, miközben a robotpilóta vezette a gépet - megengedte neki, hogy a helyére üljön. Az első tiszt természetesen végig a helyén volt. Az esetről fotó is készült, felkerült az internetre, s a média által kavart botrány a kapitány állásába került.

Bár a Fékszárny Blog maximálisan gyerekbarát oldal, azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy a gyerekek, ha lehet, inkább ne vezessenek repülőgépet és ne irányítsanak légi forgalmat. Mindkettőre remek szimulátorok vannak, amelyek ugyanolyan élményt nyújtanak számukra, s ezek, az Élet nevű programmal ellentétben, bármikor újrakezdhetőek, ha valami rosszul sül el.